Ma 26 kilométer várt rám, ebből az első tíz kényelmesebb tempóban, és 16 maraton tempóban. Hajnali fél hatkor vágtam neki a feladatnak, mert gondoltam, hogy este teljesen esélytelen lenne. Amiben valószínűleg nem is tévedtem nagyot, hiszen este hétkor, amikor írom ezt a bejegyzést, még mindig 37 fok van.
A korán kelés nem okozott gondot, ugyan ötre volt beállítva a vekker, de már négy óra körül ébren voltam. Próbáltam visszaaludni, de fél órát csak forgolódtam az ágyban. Valahogy így is sikerült elszöszmötölni az időt, ezért a fél hatos kezdés. Meglepő volt, hogy érezhetően melegebb volt ma hajnalban, mint tegnap reggel, pedig tegnap több mint két órával később kezdtem. Aztán persze délután olvastam az indexen, hogy hajnalban megdőlt a budapesti minimum hőmérséklet.
Az első szakasz nem okozott gondot, a lábaim is rendben voltak - igaz tanulva a tegnapiakból, most nem bringával gurultam le a szigetre, és nyújtottam is egy kicsit a futás előtt. A gond akkor kezdődött, amikor maraton tempóra kellett váltani. Ugyan az első 5 kilométeren tudtam tartani a kitűzött tempót (5:55/km), de nagyon szenvedős volt, egyáltalán nem olyan érzés, amivel képes az ember végiggyűrni 42 kilométert. Ez idő alatt párszor meg is fordult a fejemben, hogy hagyni kéne a francba az egészet. Nem csak a mai edzést, hanem ezt az egész értelmetlen maratont. Aztán ilyenkor az ember valahogy összekotorja az akaratereje maradékát, és hajtja tovább magát.
A tervezett tempóval való végigkínlódáshoz a világ összes akaraterejét is kevésnek éreztem, pláne, hogy a pulzusom is rég elhagyta már a kitűzött 172-es átlagot, és továbbra is kúszott felfelé. Úgy döntöttem, hogy nyolc kilométerig (összesen 18-ig) küzdök ahogy bírok, a maradékot pedig kocogósra veszem, hogy legalább a táv meglegyen.
Innen kicsit pozitívabb a történet. Nagyjából egy-másfél kilométert vettem kocogósra, aztán csökkent pulzussal, de emelkedett lelkesedéssel úgy döntöttem, hogy megpróbálok egy viszonylag erősebb tempót tartani, olyat, ami még elviselhető, úgy 172-es pulzus környékén. Ez az utolsó rész 6:30 körüli időkkel ment, viszonylag könnyedén. Tekintve az addigi szenvedést, ez végül egész biztatónak tűnik.
http://runkeeper.com/user/Gabbesz/activity/98745188
