A tegnapi pihenőnapot követően, ma egy kicsit keményebb menet várt rám. A táv 13 km, a közepén 6 kilométer laktátküszöb közelében. Ez emberi nyelvre lefordítva 15K és félmaraton közötti tempót jelenti, vagyis esetemben úgy nagyjából 5:30/km-es időt. Vagyis, én azt gondoltam, számomra ez a megfelelő tempó, mivel a Vivicitta félmaraton idejéből ez adódna. Igaz, már múlt kedden is baljós előjelek gyülekeztek az égen. Múlt héten még előkészítés gyanánt 5:25-ös tempót terveztem egy hasonló felépítésű edzésre, de már akkor éreztem, hogy az a tempó erősebb, mint amivel én félmaratont tudnék futni. Ezért is lőttem be egy kicsit konzervatívabb időt mára.
Ehhez képest ezt a sebességet már az elején is alig bírtam tartani, nagyon erős volt ez az iram, pulzusom pedig az egekben. Úgy éreztem talán még 10K sem menne végig így, nem hogy 15K vagy egy félmaraton. A 4. kilométertől lassultam is, nem is tudtam tartani ezt a tempót. Nagyon kiábrándító volt, hogy ennyire hiányzik a sebességem.
Ha ennyire rosszul ment, akkor miért kapta ez a bejegyzés mégis a "Felemás érzések" címet? Mert a fentiek ellenére pozitívum, hogy az edzést követően nem purcantam ki, sőt a levezető kilométerek alatt is úgy éreztem, hogy még bőven tudnék tovább futni. Ha már a sebességem szar, legalább állóképességem legyen, nem igaz?
http://runkeeper.com/user/Gabbesz/activity/91510846?&mobile=false
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése