10K

Tíz kilométeres hosszú futás volt a mai cél, amit kíváncsian vártam. A múlt heti 8 km-es táv végén már éreztem a fáradtságot, ezért kicsit aggódtam attól, hogy a vége szenvedős lesz. Ennek megfelelően nagyon lassan, kocogósan kezdtem a futást, és csak fokozatosan gyorsítottam. Az első két km még 7:45-ös tempóban telt, a végére viszont fokozatosan gyorsítottam 6:20-as tempóra. Ez egyébként már egy kicsit erős tempó a hosszú futáshoz, de néha nem bírom megállni, hogy gyorsabban fussak. Egyszerűen hajt a lábam. :) Pedig a hosszú futásnál fontos követelmény, hogy olyan tempóban fussuk, ami elég könnyű ahhoz, hogy folyamatosan tudjunk beszélgetni, és ne csak tőmondatokban. Ennél a tempónál fejlődünk a legtöbbet.

2012 célok és első futás

A hosszútávú cél természetesen továbbra is a Boston Marathonhoz szükséges kvalifikációs idő elérése, ami idén és jövőre is még 3 óra 15 perc. Na ezt még tutira nem érem el a következő két évben, és egy kicsit tartok is attól, hogy lejjebb viszik a határt, mire közelebb kerülök ezekhez az időkhöz.
Az idei maraton cél a négy óra alatti idő, ami keménynek, de elérhetőnek tűnik a tavalyi eredmények fényében. A novemberi Balaton Félmaratonon elért 2:06-os idő alapján a McMillan kalkulátora (http://www.mcmillanrunning.com/index.php/site/calculator) 4:25-ös maratont jósol. Tehát őszig 25 percet kellene javulnom, ami kilométerenként 36 másodpercet jelent lebontva. Ez a 6:18 min/km-es időre vetítve azt jelenti, hogy kb. 10 százalékot kellene javulnom őszig. Erről a szintről, ahol most tartok, nem tűnik kivitelezhetetlennek.
Első lépésként a novemberi 6min/km időből szeretnék 10 mp-et lefaragni az áprilisi Vivicittára. Ha sikerülne, akkor jó lenne a nyári félmaratonon hozni a a négy órás maratonhoz szükséges 5:40-es kilométereke hozni, és ha ez is összejönne, akkor már csak ezt a tempót kell tartani az egész távon. :) Így leírva könnyűnek hangzik, majd meglátjuk, hogy sikerül.
Idén április 1-én lesz a Vivicittá Félmaraton lesz az első versenyem, a 12 hetes felkészülés a jövő héten indul, ezen a héten még nem kell összetörnöm magam. Ennek fényében a keddi napot el is lébecoltam. Tegnap már nem volt mentség, menni kellett. Nem tudom más hogy van vele, nekem mindig az elindulás a legnehezebb. Rávenni magam, hogy átöltözzek, lebattyogjak a szigetre stb. Amikor már a hídon sétálok, akkor már általában nincs semmi gond, olyankor már alig várom, hogy fussak.
5 km volt a tegnapi táv, az elején próbáltam egy kicsit gyorsabb tempót futni, de nagyon kapkodtam a levegőt, ezért két km után visszaváltottam egy kocogósabb tempóra.

Óévbúcsúztató 8K a szigeten

A két bevezető futást követően szeretnék visszatérni a heti 5 edzés, hétfői és pénteki pihenőnapokkal rutinhoz. Ennek fényében a mai nap sem maradhatott ki. Annál is inkább, mert a keddi futást követő izomláz már a múlté, és kellőképpen frissnek is éreztem magam. Úgy vágtam neki a szigetkörnek, hogy egy kört mindenképp futok, és ha nem szenvedek nagyon, akkor futok többet. Így lett 8K a vége, különösebb erőfeszítés nélkül. A pulzusnak még van mit javulni, mert az átlag 177 volt, ami elég durva annak fényében, hogy egy cseppet sem lihegtem. Nem tudom ez minek köszönhető: a kihagyásnak, vagy a felszedett kilóknak, de nagyon remélem, hogy a következő hetekben visszaáll egy alacsonyabb szintre.
A holnapi nappal kapcsolatban egy kicsit szkeptikus vagyok, majd meglátjuk, hogy másnaposan mennyi kedvem lesz felkapni a cipellőket.
BUÉK

5K

Ahogy sejtettem kedden, izomláz lett a futás vége. Ezért tegnap még pihentem, de ma már újra felkaptam a nyúlcipőt. Az elején kicsit nehézkesen ment a mozgás, de ahogy teltek a kilométerek, úgy lett egyre könnyebb a futás, és nőtt a tempó. A tervezett 5K minimális küzdelemmel megvolt, a végén már egész jól belejöttem. A pénteki nap a pihenésé, legközelebb szombaton futok, a tervek szerint a Margit-szigeten.

Újrakezdés

40 nap. Ennyi idő telt el azóta, hogy utoljára felvettem a futócipőket.  A jobb térdem a hosszú futások közben rendszeresen fájt, de a futásokat követően mindig javult a helyzet. A siófoki félmaratont követően azonban annyira rossz volt a helyzet - járás közben voltak lépések, amikor feljajdultam a fájdalomtól -, hogy ellátogattam két ortopédorvoshoz is (több szem többet lát alapon). Nagyjából mindketten annyit mondtak, hogy komoly baj nincs, csak túlerőltettem a lábam. Nincs más tennivalóm, csak egy időre hanyagoljam a futást.
Ma húztam fel a cipőket újra, közel másfél hónap kihagyás után, mivel 2-3 napja már semmit nem érzek a térdemnél. Éppen ideje volt már, hiszen a pihenő alatt sikerült hetente egy kilót felszedni.
Nem tudtam mire számítsak ennyi kihagyás után, és a térdemmel kapcsolatban is kicsit szkeptikus voltam, így elsőre két mérföldet céloztam meg, ami 8 kör a Vérhalom téren.
A jó hírek:

• a térdem úgy néz ki, hogy rendbe jött,
• a tempómból (haha) nem vesztettem,
• nem a nulláról kell újrakezdeni.

És most a rosszak:

• tíz perc után már kezdett égni a tüdőm,
• a tekintélyt parancsoló három km után valószínűleg holnapra izomlázam lesz,
• majdnem a nulláról kell újrakezdeni.

Ahogy a szólás tartja: minden kezdet nehéz. Na hát ez teljesen igaz az újrakezdésre is..