Még a vasárnapi szenvedőst sem sikerült rendesen kipihenni (aminek persze lehet az az oka, hogy abban a hőségben túl nagy tempót mentem, legalábbis relatíve), de a tegnapi pihenőnapot követően ma laktátedzés várt rám. Ez abból áll, hogy némi bemelegítés után egy adott távot egyenletes, 15K és félmaraton közötti tempóban futunk, amit a végén egy kis levezetés fejez be. 14 km volt a teljes táv, ebből 8 km volt a tempótáv, ezt 4K/8K/2K-ra bontottam fel. Előzetesen 5:35-ös időt tűztem ki célul, azzal a kikötéssel, hogy a pulzusom max. 178 lehet a Pfitzinger által felállított zónáknak megfelelően. Vagyis ha magas a pulzusom, akkor visszaveszek az iramból.
Lábaim persze merevek voltak még, de legalább 23 fok volt csak, ami azért mégis emberibb. Az eleje kicsit bicegősen indult, de a pulzusom alacsony volt, nem is izzadtam. Egy kilométer után, mikor már kicsit fellazultak az izmaim, néha-néha pár méter erejéig gyorsabb tempóra váltottam, kipróbálandó az "igazi" tempót. Ilyenkor éreztem, hogy nem vagyok teljesen fitt, de gondoltam, majd összeszorítom a fogam.
Így is történt. Nem volt egy könnyű menet a tempófutás, de jól ment. 5:31-es átlagot sikerült összehoznom, miközben megfeszültem, annyira fáradtak voltak a combjaim. Oda kellett figyelni rendesen, és hajtani magamat előre, de túlélhető volt. Levegőt nem kapkodtam, és a csak a vége felé kúszott 180 köré a pulzus, a kezdeti 172-ről. Nehéz lenne megmondani, hogy egy félmaraton ment volna-e ebben a tempóban. Úgy érzem, kipihenten és pár fokkal hűvösebb időben, sikerült volna.
Berlini bizakodásfaktor ismét a maximumon!
http://runkeeper.com/user/Gabbesz/activity/97837787
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése